Utoljára módosítva: 2026.01.17.
Gyromitra esculenta
Közönséges papsapkagomba, közönséges redőgomba
A redős papsapkagomba egy barna színű, tekervényes ráncokból álló kalapú, és fehéres tönkű gomba. Tavasszal, márciustól májusig találkozhatunk vele főként kéttűs fenyvesekben. Mérgező gomba, és hasonlít az ehető kucsmagombákra így fokozott figyelmet igényel.
A redős papsapkagomba egy barna színű, tekervényes ráncokból álló kalapú, és fehéres tönkű gomba. Tavasszal, márciustól májusig találkozhatunk vele főként kéttűs fenyvesekben. Mérgező gomba, és hasonlít az ehető kucsmagombákra így fokozott figyelmet igényel.
Színe a világos barnásvöröstől a sötétbarnáig, barnásvörösig terjed.
Nem klasszikus kalapja, hanem redős süvege van. A süveg színe vörösesbarna, idősödve egyre sötétebb, 4-8 cm magas és 3-12 cm széles lehet. Kerekded, tompán csúcsos, a tönkkel többé kevésbé összenő. Felülete ráncos, tekervényes, az agyra emlékeztet, ezzel megkülönböztethető az amúgy inkább hosszan barázdált, gödrös kucsmagombáktól. Félbevágva több, kisebb üreg figyelhető meg a süvegben.
Húsa vékony, törékeny, színe a fehértől a barnáig terjed.
Termőrétege a tekervényes felületén található.
Tönkje fehéres, krémszínű, többnyire 3-6 cm hosszú, és 1-3 cm vastag, törékeny. Felülete barázdált, gödörkés. A fiatal termőtestek tönkje tömör, idősödve azonban szabálytalan üregek alakulnak ki benne.
Íz és szag nem jellemző.
A redős papsapkagomba hivatalosan talajlakó korhadékbontó, de a kucsmagombákhoz hasonlóan valószínűleg az életciklusa során gyökérkapcsolt módon is élhet. Főként savanyú talajú kéttűs fenyvesekben találkozhatunk vele talajon vagy korhadó faanyag közelében. Ugyanakkor fontos, hogy előfordulhat lombos fák környékén is,
A redős papsapkagomba mérgező faj, giromitrin tartalmú. A giromitrin illékony méreganyag, vízzel oldható, és károsítja a vesét és a májat.
A mérgezéstől számítva 6-24 óra lappangási idő után először heves hányás, véres hasmenés jelentkezik, a mérgezés több esetben okozott már halált is. A halálos dózis kb. 10–30 mg/testtömegkg a gyerekek és 20–50 mg/kg a felnőttek esetében; ez 0,2-0,6 kg (illetve 0,4–1 kg) nyers gombának felel meg. Az egyedi érzékenység is nagyon fontos, mert lehet ugyanakkor adag elfogyasztás esetén van aki tünetmentes lehet, más pedig súlyos mérgezésben szenvedhet. A gyerekek toleranciaszintje alacsonyabb a giromitrinnel szemben.
Bár egyes országokban alapos előkezelést követően csemegeként eszik, semmiképpen sem ajánljuk fogyasztását!
A redős papsapkagomba spórája 8-13 µm x 17-22 µm méretű, elliptikus alakú, többnyire két olajcseppel.
Spórapora világos, halványsárgás színű.
Alapvetően savanyú talajú erdőkben él.
Sziasztok! Tartsatok velünk április 11-én Kimlén, a Kompasz Kempingben, ahonnan csónakkal indulunk felfedezni egy lakatlan sziget gombavilágát. Kucsmagombát nem tudunk garantálni, a természet dönti majd
Könnyen előfordulhat egy sikeres gombavadászat során, hogy akkora mennyiségű kinccsel sikerül megtölteni a kosarunkat, amivel
Kucsmagombák – A tavaszi gombaszezon királyai A kucsmagomba a tavasz hírnöke a gombászok számára. Elsőként
A természetet járva – de még kertünkben is – számtalan különböző gombába botolhatunk. Ezek közül
A redős papsapkagomba fogyasztása az emésztő- és az idegrendszert egyaránt érintő mérgezési tüneteket idézhet elő. A panaszok rendszerint a gomba elfogyasztását követően 6–12 órával jelentkeznek, de súlyos esetben akár már két órán belül is kialakulhatnak. A kezdeti tünetek közé tartozik az erős hányinger, a hányás, valamint a vizes, esetenként véres hasmenés. A tartós hányás és hasmenés miatt komoly kiszáradás alakulhat ki. Az emésztőrendszeri panaszokat gyakran idegrendszeri tünetek követik, például szédülés, általános gyengeség, izom- és szemrángások, valamint fejfájás. Jellegzetesség, hogy a mérgezést sok esetben láz is kíséri, ami más gombamérgezéseknél ritkán fordul elő. A legtöbb eset enyhébb lefolyású, és a betegek általában 2–6 napon belül felépülnek.
Súlyosabb mérgezésnél az első tünetek elmúlása után átmeneti tünetmentes időszak következhet, majd ezt követően vese- és májkárosodás, valamint idegrendszeri zavarok alakulnak ki. Ezek a szövődmények a gombafogyasztást követő 1–3 napon belül jelentkezhetnek, és akár görcsrohamokhoz vagy kómához is vezethetnek. A máj érintettségére sárgaság utalhat, a máj és a lép megnagyobbodik, továbbá a vércukorszint előbb megemelkedhet, majd hirtelen leeshet. A vörösvértestek szétesése során felszabaduló hemoglobin károsítja a veséket, miközben a vér methemoglobinszintjének növekedése oxigénhiányt okoz, ami légszomjjal és bőrkéküléssel jár. A legsúlyosabb állapotban a beteg zavart tudatállapotba kerül, izomrángások és pupillatágulat lép fel, majd kóma, végül a légzés és a keringés leállása következhet be. Halálos kimenetel esetén az elhalálozás jellemzően a gombafogyasztást követő 5–7 napon belül történik.
A gombamérgezés kezelése elsősorban a kialakult tünetek enyhítésére irányul. Amennyiben a gomba elfogyasztása után rövid időn belül sor kerül az ellátásra, aktív szén alkalmazásával mérsékelhető a mérgező anyagok felszívódása. A legtöbb esetben azonban a betegek ekkor még nem ismerik fel a mérgezést, ezért nem fordulnak orvoshoz, később pedig az aktív szén hatékonysága már jelentősen csökken. A hányással és hasmenéssel járó állapotokban kiemelten fontos a folyadékpótlás, amelyet rendszerint intravénás infúzióval biztosítanak. Elengedhetetlen a methemoglobin szintjének, az elektrolit-egyensúlynak, valamint a máj- és veseműködésnek a folyamatos ellenőrzése, továbbá a vér- és vizeletvizsgálatok elvégzése. Súlyos vesekárosodás esetén dialízis válhat szükségessé. A vörösvértestek széteséséből adódó vérsejthiány vérátömlesztéssel pótolható, míg a megemelkedett methemoglobinszint intravénás metilénkék adásával csökkenthető.
A piridoxin, vagyis a B6-vitamin alkalmazása segít megelőzni a GABA-szintézis gátlását, ezáltal mérsékli az idegrendszeri tüneteket. A görcsrohamok kezelésére benzodiazepinek adhatók, amelyek a GABA-receptorok hatásának fokozásával a B6-vitamin terápiás hatását is erősítik.
Annak ellenére, hogy a papsapkagomba mérgező hatása régóta ismert, több országban mégis hagyománya van a fogyasztásának, vagy korábban rendszeresen szerepelt az étrendben. Németország hosszú időn át jelentős mennyiséget importált Lengyelországból, ám az utóbbi időben mind a német, mind a svájci hatóságok betiltották a gomba kereskedelmi forgalmazását. Svédországban a friss papsapkagomba beszerzése kizárólag vendéglátóhelyek számára engedélyezett. Bulgáriában ezzel szemben kifejezetten ízletesnek tartják: gyakran gyűjtik, piacokon értékesítik, sőt exportra is kerül. Spanyolországban – különösen a Kelet-Pireneusok térségében – hagyományosan különleges csemegének számít, és a helyiek állítása szerint régóta következmények nélkül fogyasztják, ennek ellenére árusítása jogszabályokba ütközik. Észak-Amerikában, elsősorban a Nagy-tavak vidékén, valamint az Egyesült Államok egyes nyugati területein szintén elterjedt a fogyasztása.
Finnországban a papsapkagomba kereskedelme engedélyezett, feltéve, hogy a termékhez egyértelmű figyelmeztetés társul a mérgező jellegére vonatkozóan, és a vásárlók részletes tájékoztatást kapnak a biztonságos elkészítés módjáról.
Németországban emellett kísérletek történtek olyan papsapkagomba-változatok termesztésére, amelyek alacsonyabb giromitrin-tartalommal rendelkeznek.
A redős papsapkagomba giromitrin-tartalma megfelelő hőkezeléssel jelentősen csökkenthető, így elérhető egy biztonságosabb szint. A giromitrin vízben oldódik, így a forrázás a megfelelő mód. Ennek során a gombát apró darabokra kell felvágni, majd legalább két-három alkalommal, az eredeti térfogatának minimum háromszorosát kitevő vízben, egyenként körülbelül 5 percig forrázni. A forrázás után a főzővizet minden esetben el kell önteni, mivel a mérgező anyag a vízbe oldódik, ezt követően a gombát leöblítik, majd újra forrázzák. Egy-egy ilyen hőkezelési ciklus hozzávetőlegesen a giromitrin mennyiségének tizedére csökkenti.
A giromitrin és annak bomlástermékei a forrázott gombából párolgás útján is távozhatnak, ezért az előkészítést jól szellőző helyiségben ajánlott végezni. Fontos azonban, hogy a többszöri forrázás ellenére is visszamaradhat kis mennyiségű méreganyag, így nagyobb adag fogyasztása ebben az esetben sem tekinthető biztonságosnak.
Mindenkit óva intünk az elkészítésétől, nem éri meg a kockázatot. Mérgező gomba, halálos kimenetelű mérgezéseket is okozott már, kezeljük ennek megfelelően, és ha megtaláljuk, hagyjuk a termőhelyén.
Ewald Gerhardt – Vasas Gizella – Locsmándi Csaba: Gombászok kézikönyve
MIGE
